Református elemi iskola
(forrás: Lukácsy Imre: Beszél a múlt -
A "Dunamente" kiadása, Dunavecse 1943.)

 

„A templom mellett ősidőktől fogva ott állott az iskola, mint az egyház veteményes és virágos kertje. A fiúkat rektorok, vagyis papi pályára készülő ifjak, a lányokat szintén végzett teológusok külön oktatták, akik egyúttal a lelkészi szolgálatban is segédkeztek. A fiútanítók, rektorok névsora megvan 1690. évtől fogva…” – írta Lukácsy Imre, a dunavecsei gyülekezet lelkésze 1924-ben. Történeti visszaemlékezésében ezután felsorolja az összes tanítót, aki a református egyház (s a község akkori egyetlen) elemi iskolájában működött. Csak egyet emelnék ki a tanítók sorából: Balla Istvánt. Ő 1814 – 1890-ig élt, s a tanítói posztot 1843-tól töltötte be. Személye azért érdekes, mert kedves barátja volt Petőfi Sándor, s anekdotákat is mondogatott róla. Sőt 1848-ban feleségül vette Nagy Zsuzsikát, aki néhány évvel korábban Petőfi múzsája volt.

Az 1860-as évek második felében több személy, köztük az akkori lelkész (Csikay Imre), egy alapítványt hozott létre, melynek kamataiból a szegény gyerekek taneszközökkel való ellátását segítették. Ez az alapítvány több évtizeden át működött, később pedig mások adományai révén újraéledt. 1869-ben a presbitérium úgy döntött, hogy iskoláját átadja a községnek minden épületével és szolgálati lakásaival együtt, mert nem tudta azt fenntartani. 1873-ig azonban a gyülekezeté maradt az épületek, 1948-ig az iskola telkének tulajdonjoga, mivel szerették volna az iskolát visszavenni, mihelyt az anyagi helyzetük megengedte volna.

1905-ben már a község sem tudta fenntartani az elemi iskolát, s 1906-ban államosították azt. Ebben az évben kezdte meg működését az óvoda, s a két tanyasi iskola is.

 

A református polgári iskola

 

1917-ben Lukácsy Imre, Dunavecse református lelkipásztora, és a presbitérium elkezdték tervezni egy polgári iskola alapítását. 1921-ben így emlékezett vissza a lelkész-igazgató az indulásra: „Iskolánkat 1917-ben a reformáció 400 éves fordulójának emlékére alapítottuk s nyitottuk meg. Csecsemőkora éppen a legizgalmasabb időkre esik. A kommunizmus, román megszállás ijesztő rémei hajoltak vigyorgó arccal bölcsője fölé, szöges bakancsok csattogása, otromba karok szorongatása, gépfegyverek ropogása, gátolta természetes fejlődését…”

Az egyház főleg adakozásból megvette a Baky-féle házat, így indulhatott meg 1918. őszén a tanítás az I. fiú és az I-II. leány - osztályban. A nyilvánossági jogot is megkapta az iskola, és 1922/23-ban vált teljessé. Leginkább református családok gyermekei jártak ide 20 km-es körzetből. Lukácsy Imre, a lelkész, igazgatóként az első vezetője az iskolának, ami a kezdetektől adott ki évkönyvet a tanév eseményeiről, eredményeiről. Ezeket 1921-től 1939-ig helyben nyomtatták. A következő igazgató Bak Antal, magyar-történelem szakos tanár, 1925-ben vette át az iskola irányítását. A tanárok között sokan voltak, akik a Trianon utáni határok miatt belülre menekültek. A tanári kar az iskola 30 éve alatt szinte nem is változott. Háromféle könyvtárat gyarapított az iskola: a tanári, az ifjúsági és a szegény sorsú tanulók számára is. A három könyvtár állománya 1948-ra, amikor államosították az iskolát, elérte az 1500 kötetet. 1921-ben a polgáristák cserkészcsapatot alakítottak a pesti KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) cserkészcsapat példája nyomán, akik rendszeresen táboroztak a Dunavecse melletti „KIE” szigeten. A vecsei cserkészcsapat Rákóczi fejedelem nevét vette fel. A húszas évek közepén elindult a fiúk és a lányok önképzőköre. Rendszeresen tartottak színpadi előadásokat, és énekkar is szerveződött, így az iskola rendszeres résztvevője lett az egyház és a község ünnepeinek. Az iskola sportköre is ebben az időben alakult meg. A Duna-parton alakítottak ki sportpályát. Az első időszakban a füleslabda, a diszkosz és a gerely sportágak indultak. Később a futball és a kosárlabda is népszerű lett, oly annyira, hogy Bak Antal szóvá is tette: „Szorgalom tekintetében… a tanév két utolsó hónapjában… lanyhaságot tapasztaltunk. A sportolásnak különösen pedig a futballozásnak túlságba vitele adja ennek magyarázatát." 1926-ban a fővárosba szervezték az első tanulmányi kirándulást. Később ez rendszeressé vált és a diákok eljuthattak Kecskemétre, a Dunakanyarba, Tetétlenre az iskola névadójának birtokára. A harmincas évek végén a filmoktatást is elkezdték a polgáriban.

1928-ban gróf Teleki József egyházkerületi főgondnok és dr. Platthy György országgyűlési képviselő nagy összegű állami támogatást eszközölt ki az iskola részére, melynek segítségével és egy nagy összegű kölcsönnel, elkezdték építeni a mai iskola épületét, melyet Török Ignác tervezett. Nyolc tantermes iskolát szerettek volna építeni, de ebből csak négy tantermes lett. Az építkezést 1929-ben kezdték el, s az iskola tisztségviselői mind lemondtak a járandóságuk egy részéről, hogy meglegyen a kivitelezés anyagi háttere. Az új épületet 1929. október 13-án avatták fel. Ekkor vette fel az intézmény Gróf Teleki József nevét is. Bár elég kemény anyagi gondokkal küzdött az iskola, mégis az államosításig becsületesen működött, mindenki megelégedésére. 1943-ban az igazgató a következő sorokat írta: „Meggyőződésünk, hogy iskolánk 25 éves fennállása óta kultúrmissziót tölt be itt, az Alföld közepén, Petőfi földjén. Tanúul hívom az itt végzett tanulók százait, akik ebben az iskolában vértezték fel magukat az élet nehéz harcának megharcolására, akik itt tanulták meg a munkát szeretni, a kötelességet híven teljesíteni, a hitükért, hazájukért áldozatokat hozni.”

1948-ban államosították az iskolát, de a presbiteri jegyzőkönyvbe beírták, hogy amint mód lesz rá, azt újra el kell indítani.

 

A régi iskolákról bővebben olvasható:

Lukácsy Imre: A dunavecsei református keresztyén egyház és község története

Dunavecse, 1924